Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van.
Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az
önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki
sosem hálátlan és hűtlen hozzá - az a kutyája. Ő az, aki mellette áll
jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol
a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája
oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit
felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a
világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király
volna. Mikor minden barát eltűnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a
hírnév szertefoszlik, ő olyan hűséges marad szeretetében, ahogy a nap
kitart az útján az égen.
