Ne feledd, amit kínálok.......

 

A Pirosat vagy a Kéket választod?! 

A kék visszavisz a Mátrixba. Holnap reggel felébredsz az ágyadban, és nem emlékszel semmire. Az életed megy tovább a régi "normális" kerékvágásban. 

De ha a pirosat választod, az életed már soha nem lesz az, ami régen volt. Kilépsz a Mátrixból, és megismered a Valóságot! 

Morpheus: Végre! Isten hozott! (...) Gondolom most úgy érzed magad mint a mesében Alice, mikor a nyúl üregébe esett. Igen, látom a szemedben. Úgy nézel mint aki elfogadja amit lát, mivel azt várja, hogy felébred. Furcsamód majdnem ez az igazság. Te hiszel a sorsban Neo?

Neo: Nem?

Morpheus: Miért nem?

Neo: Jobb az a tudat, hogy én irányítom az életemet.

Morpheus: Pontosan tudom, hogy mire gondolsz. Elmondom, miért vagy itt. Azért, mert tudsz valamit. Bár nem tudod megmagyarázni, de érzed. Érezted egész életedben. Valami baj van a világgal. Nem tudod mi az, csak azt, hogy van. Mint egy szilánk az agyadban... ami megőrjít. Ez az érzés hozott el hozzám. Tudod, hogy miről beszélek?

Neo: A mátrixról?

Morpheus: Akarod tudni, hogy mi is az? A Mátrix mindenütt van. Körülvesz minket, még most ebben a szobában is. Azt láthatod, ha kinézel az ablakodon, vagy ha bekapcsolod a tévét. Mindig érzed, mikor munkába mész, vagy épp templomba, mikor befizeted az adót. Ez a világ mellyel eltakarják szemed elől az igazságot.

Neo: Az igazságot?

Morpheus: Hogy egy rabszolga vagy Neo. Megkötözve születtél, mint mindenki. Egy börtönben, mely érzékszerveiddel fel nem fogható. Börtön az elméd számára.

Neo: Sajnos, nem lehet elmondani valójában mi a mátrix. Látnod kell a saját szemeddel. Ez az utolsó esélyed. Aztán már nem fordulhatsz vissza. Ha a kéket  veszed be a játéknak vége, felébredsz az ágyadban, azt hiszed amit hinni akarsz. De ha a pirosat és itt maradsz Csodaországban, és én megmutatom neked, milyen mély a nyúl ürege. Ne feledd, minden, amit kínálok, csak igazság, semmi több... (…)

Morpheus: Volt már valaha olyan álmod, Neo, amiről biztosan érezted: valóság? Mi lett volna ha képtelen vagy felébredni belőle? Hogyan különböztetnéd meg az álomvilágot a valóditól?

Neo: Ez nem lehet?

Morpheus: Micsoda? A valóság? (…)

Neo: Ez nem valóság?

Morpheus: Mi a valóság? Hogy határoznád meg? Mivel? Ha arról beszélsz amit érzel, amit szagolsz, ízlelsz, látsz, a valóság csupán csak az agyad által megfejtett elektronikus jelhalmaz.

Akkor tud áthatolni azon a falon....

Ha egy felnőtt képes meglátni az ádáz kamaszban az érzelmileg magára hagyott, sérült vagy szorongó gyereket, akkor tud áthatolni azon a falon, ami csak látszólag vastag.

A legerősebben elzárt ajtók...

A legerősebben elzárt ajtók nem az erőszaknak nyílnak meg.

Amikor még kicsik voltunk.....

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

Pam Brown

Aki húsz évesen...

Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesen nem okos, ötvenévesen nem gazdag, annak már nincs reménye. (Luther)