Vincent Vega:-Eddig csak gubbasztottál itt.
Jules Winnfield:-Gondolkoztam.
V.V.:-Min?
J.W.:-Egy csodán.
V.V.:-Ez neked csoda volt? Nekem tök véletlen.
J.W.:-Mi a csoda?
V.V.:-Isten cselekedete.
J.W.:-Mi lsten cselekedete?
V.V.:-Amikor lsten lehetővé teszi a lehetetlent.
J.W.:-De mára ez nem érvényes.
V.V.:-Nem érdekes. Rosszul ítéled meg.
J.W.:-Lehet, hogy lsten a Cocából Pepsit csinál, vagy megtalálja a kocsikulcsaimat.
Hogy ez isteni csoda-e,nem érdekes.Ami érdekes, hogy én éreztem Isten érintését.
V.V.:-Mitől?
J.W.:-Nem tudom. De azóta nem hagy nyugton.
V.V.:-Komolyan abba akarod hagyni ezt az életet?
J.W.:-De még mennyire!
V.V.:-Baszd meg!Na és akkor mi?
J.W.:-Hát épp ezen töröm a fejemet.
Először is ezt átadom Marsellusnak.
Aztán világgá megyek.
V.V.:-Világgá mész?
J.W.:-Világgá. Vándorolok, kalandozok.
V.V.:-Meddig akarsz vándorolni?
J.W.:-Amíg isten célhoz nem visz.
V.V.:-És ha nem visz?
J.W.:- Akkor vándorolok örökké.
V.V.:-Csövinek adod magad?
J.W.:-Csak Jules leszek, se több, se kevesebb.
V.V.:-Te leadod magad csövinek. Mint akik aprót kunyerálnak.Kukáznak, híd alatt alszanak. Ezért hívják őket csöveseknek.Nincs munkájuk,se lakhelyük, ahogy neked se lesz.Csöves leszel.
J.W.:-Na, ez a különbség köztünk.Ez aztán szokatlan volt,hogy a vizet borrá...
J.W.:-Bármi megtörténhet.
V.V.:-Ne etess!
J.W.:-Ha félős vagy, ne tegyél fel rázós kérdéseket.
