Katsumoto: A tökéletes virág nagyon ritka. Van aki egy életen át keresi és az élete nem hiábavaló.
Nathan Algren: Ki küldte a gyilkosokat?
Katsumoto: Éppen verset írok egy álmomról: A tigris szeme se más mint az enyém, de ő a háborgó tengeren túlról jött.
Nathan Algren: A császár volt? Omura?
Katsumoto: A császárnak csak szólnia kell és én meghalok.
Nathan Algren: Tehát Omura.
Katsumoto: Nem tudom befejezni a versemet. Ajánlj egy utolsó sort!
Nathan Algren: Nem vagyok író.
Katsumoto: Pedig sok lapot tele írtál amióta itt vagy.
Nathan Algren: Mit mondott még el?
Katsumoto: Rosszakat álmodsz.
Nathan Algren: Ahogy minden katona.
Katsumoto: Csak azok akik szégyellik amit tettek.
Nathan Algren: Fogalmad sincs mit tettem.
Katsumoto: Láttál sok mindent, nem félsz a haláltól, sőt néha vágyol utána. Vagy nem így van?
Nathan Algre: De.
Katsumoto: Ezt ismerem. Azok vannak így ezzel, akik látták amit mi. Aztán eljövök ide az őseim földjére és itt eszembe jut, hogy akárcsak e virágok, mind meghalunk. Az élet ott van minden sóhajban, minden csésze teában, minden kioltott életben. Ezt látja meg a harcos.
Nathan Algren: Minden sóhajban.
Katsumoto: Ez a Bushido.
Nathan Algren: Hai!
Katsumoto: A császár szabad utat ígért Tokióig.
Holnap indulunk.
Nathan Algren: Jó.
Katsumoto: Jó.
Katsumoto átnyújt egy füzetet Algrennek amit tőle vett el.
Katsumoto: Akitől ezt elvettem, az még ellenség volt.
A csata végén Katsumoto öngyilkos akar lenni, de Algren megállítja
Katsumoto: Visszanyerted a becsületed...hagy őrizzem meg az enyémet!
